Sokak szerint nem túlzás azt mondani, hogy a 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj az elmúlt évek legizgalmasabb versenyének ígérkezik. A csapatok - bár az elmúlt időszakban a keveset tudtak versenyezni – folyamatosan készülnek, és számos újítást is bevetnek a hajóikon. A sokszoros Kékszalag Győztes Litkey Farkas gyenge szeles vitorlákkal erősít. Szerinte kérdéses, hogy lehet-e papírformáról beszélni a befutónál, hiszen több esélyes egység is rajthoz áll. Mindeközben nemes felajánlást tett a Litkey-csapatot (PreVital) támogató Kulcs-Soft: minden induló után 10.000 forintot adományoznak a vitorlássport részére, kiemelten az utánpótlásra. Litkey Farkassal beszélgettünk. 

VI: Hogy tekintesz a július végi időpontra? Jobb lehet, mint az eredeti, szelesebb lehet-e az idei verseny, hogy álltok a felkészüléssel?

LF: Mi jól állunk a felkészüléssel. Mindent terv szerint készítünk, építünk és a csapat is hasonlóképpen alakul. Az eredeti időpont egy szeles verseny lett volna, ahogyan később kiderült. Én reggel fotóztam egy képet, akkor még nem fújt annyira a szél, de utána eléggé jó, friss szél volt, időnként talán viharos is. Ez egy gyors verseny lett volna. Hogy most milyen lesz, azt még mindig nem tudjuk. Az előrejelzés ebből a távolságból még bizonytalan. Lehet szeles is és szélcsendes is. Most sokat foglalkozom vitorlakészítéssel és a műhelyben járva a szemembe akadt egy 2013-as fénykép, amikor július 23-án készült el egy vitorla, amivel aztán július 25-én versenyeztünk a Kékszalagon.

Tehát nem annyira különleges időpont ez a július 30-a, volt már hasonló, de pont ilyen még nem.

VI: Ha már említetted a vitorlát és a készülést. Milyen újításokat tervezel, terveztél az idei Kékszalagra a hajón? Van-e esetleg változtatás?

LF: Van, igen. Fejlesztjük a gyengeszeles képességeit a hajónak. Ehhez készülnek ezek a vitorlák, amelyekről beszéltem. Természetesen, ha közép, erős, vagy viharos szél lesz, akkor ezt nem fogjuk tudni használni.

VI:  Talán tavaly előtt említetted azt, hogy az nyeri meg a Kékszalagot, aki megveri a Fifty-Fifty-t. Tartod még most is ezt?

LF: Ez a mondat ebben a formában igaz. Aki megveri az megnyeri a Kékszalagot, de valószínűleg azért mást is meg kell verni. Ugye a tavalyi év bebizonyította, hogy a Fifty-Fifty nem minden esetben első vagy második, hanem tud más pozíciót is találni magának. Szerintem azért ők az átlagos szélviszonyok között esélyesek és esélyesek lesznek sokáig, de vannak más hajók is a mezőnyben, amelyeknek van sanszuk a nyerésre.

VI: Az idei esztendő egy izgalmas versenyévnek ígérkezik. Mindenki gyorsabb akar lenni, mindenki készül és most már a pályán jó pár olyan hajó van, melyek közül a szél és taktika függvényében bárki befuthat elsőként. Szerinted papírforma-szerinti versenynek nézünk elébe?

LF: Én nem tudom már, hogy mi a papírforma. Arra lehet számítani, hogy változékony verseny lesz, de az látszott a tavalyi évben is, hogy van egyfajta erősorrend a mezőnyben, ami időről-időre kialakul és ha valamennyire stabil szél lesz, akkor arra lehet számítani, hogy az erősorrend érvényesül.

Hogy most hol tartunk, azt nagyon nehéz megmondani. Keveset versenyeztünk az idén, mindenki csak a Balatonon tudott készülni. Nemzetközi versenyek nincsenek, sokkal kevesebb van az emberek kezében meg a fejében is – mármint versenyszituáció. Hogy ez kiből, milyen eredményességet hoz ki, azt nagyon nehéz megítélni. Ez a COVID-helyzet ilyen értelemben bizonytalanságot okoz a Kékszalagon.

VI: Mennyiben húzta ketté a koronavírus okozta helyzet a Ti felkészüléseteket? Hogyan alakult az elmúlt néhány hét, néhány hónap?

LF: Erre utaltam, hogy nem versenyeztem. Januárban, és talán még februárban voltak, onnantól kezdve nincsenek versenyek és én nem ehhez vagyok szokva. Folyamatosan versenyben vagyok, készülünk, és idén február óta egyetlen versenyen vettünk részt, a Fehér Szalagon. Ez egészen más terhelés, mint a pályaversenyek. De ezzel persze mindenki ugyanígy van, senki nem tudott készülni rendesen. Azt nem tudjuk, hogy ez kire, milyen hatással lesz, ez okozza a bizonytalanságot. Az egész évre kivetül ez a bizonytalanság, hiszen a szponzorációt is nehéz volt tervezni, amíg nem volt meg a Kékszalag új időpontja. A tárgyalások is később indultak, de az ember nagyon hálás a szponzoroknak akik kiálltak mellettünk. Itt a PreVital, a Kulcs-Soft, a Geberit, a Dockyard és a Laurel, akik végig jöttek velünk.

Alapvetően a szponzoraink nyolcvan százaléka megmaradt és ez nagyon jó érzés ebben a nehéz helyzetben. Felajánlást tettünk, vagyis a felajánlást a Kulcs-Soft tette, hogy minden Kékszalagon induló hajó után 10.000 forint támogatást ad a vitorlázás utánpótlásának. Az én szerepem az elosztásban lesz. Amikor megvan a szám, tudjuk hányan indulnak és az összeg átutalásra kerül a Kulcs-Esély Alapítványnak akkor utána kell elkezdeni dolgozni, hogy olyan helyre kerüljön ahol tényleg értéket teremt, nem aprózódik el. Nagy összegről beszélünk, nagyjából hat millió forintra számítunk, de remélem, hogy akár hét millió forint is lehet – vagy annak közelében. Akkor csúcsot döntene a Kékszalag. Ha ezt az összeget szétaprózzuk – ugye nagyon sok egyesület van – akkor láthatatlanná válhat, úgyhogy valószínűleg egy-két helyre fog megérkezni, ahol komoly segítséget nyújthat.

VI: Mi lesz a nyár további forgatókönyve?

LF: A gyerektábor dübörög. Olyan sokan vagyunk, hogy az év elején tervezett edzőszámot emelnem kellett múlt héten. Hirdetést is adtam fel és találtam két kiváló minőségű edzőt, akik segítenek, így a nagyobb létszámot is tudjuk kezelni, közben olyan minőségű edzések lehetnek amiket én elvárok az iskolámtól. Nagyon sokan vagyunk, és már igen korán teltházasak lettek a hetek. Ez a része a dolognak nagyon szépen megy.

Azt látom, hogy a versenyzés mindenhol megakadt, ugye az utánpótlás is ahhoz van szokva, hogy komoly nemzetközi programot visz, amit nem tudnak most levitorlázni sem a gyerekek sem a felnőttek. Mindenki keresi a megoldásokat és a megoldás az, hogy itthon készülünk. Persze hallom, hogy egy-egy csapat utazik Olaszországba, a Garda-tónál versenyeznek de nagyobb külföldi mozgást nem lehet tapasztalni. Nekünk a Soling osztályban törölték az Európa Bajnokságot és Világbajnokságot is és úgy tudom, hogy ezt teszi minden osztály. A versenyélet a hazai vizekre koncentrálódik – fel fognak értékelődni a magyar bajnokságok. Mindenkinek kevesebb versenye lesz ennek az évnek a végén.

VI: Kékszalaggal kezdtük, Kékszalaggal fejezzük is be. Litkey Farkas az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon melyik hajóra fog – természetesen saját maga után – figyelni? Ki lehet a legnagyobb vetélytárs?

LF: Azt hiszem, hogy a Fifty-Fifty nagyon erős és változatlanul komolyan kell velük vitorlázni, a Nanushka Sailing Team Váradi Szabó János csapata egyre erősebb – ők maguk is kitűnő vitorlázók, az alap. Nyilvánvalóan Roland Gabler az, aki ennek az egész magyarországi katamaránozásnak a doyenje, és olyan eredmények állnak mögötte, amelyek előtt az ember csak főhajtással tud tisztelegnek – biztosan nagyon erősek lesznek. Azt is látom, hogy Kaiser Kristóf is egy olyan csapatot rakott össze jól szervezett támogatói háttérrel, hogy erősen lesznek.

De a vízen mindenkire figyelni kell, fontos, hogy az ember nyitott legyen és minden ellenfelet komolyan vegyen mert enélkül nem lehet sikeres. És természetesen a címvédő érdemli a legnagyobb tiszteletet, aki tavaly megnyerte a Kékszalagot, őrá is kifejezetten figyelni kell.

Forrás: Vitorlazzitthon.hu